Fenti címmel Esterházy Péter emlékestet rendezett a Vértes Múzeum Baráti Köre Egyesület július 16-án a múzeum szabadtéri kiállításának keretei között. A Tóth Árpádné által vezetett beszélgetés vendége E. P. öccse, Esterházy Márton válogatott futballista volt. Ebből az alkalomból a család több tagja is ismét Csákvárra látogatott.

Talán kevesen tudják, hogy Esterházy Péter nagy futballrajongó volt, aki maga is aktívan focizott és vallotta a halhatatlan mosodás – Minarik Ede – elvét: kell egy csapat. Ez az Esterházy gyerekek számára a Csillaghegyi Munkás Torna Egylet „világhírű” csapata volt. Innen indult Márton karrierje, amelynek körülményeit E. P. „Utazás a tizenhatos mélyére” című, a Magvető Kiadónál 2006-ban megjelent könyvéből tudhatjuk. „Én sose lettem néző, mindig játékos maradtam. … mindig belül vagyok, ott bent a téglalapon belül…” vallja be a könyvben E. P. Nem lehet kétséges tehát, hogy „…akinek az élete ennyire át van szőve a futballal, az nem tud nem szurkoló lenni. Én úgy tanultam, hogy a világ az olyan, hogy az ember Fradi-drukker. A rendes magyar ember az Fradi-drukker.” A probléma akkor van, amikor Márton átigazol a Honvédba…

Sok érdekes vonással gazdagította e kis könyvecske E. P.-ről vallott nézeteinket. Ezek töredéke kerülhetett szóba a beszélgetés során. Esterházy Márton a könyvből vett részletek hátteréről is beszélt, a családi beszélgetésekről és Péter sajátos viszonyáról a futballhoz: „A futballt én nem versenynek tekintettem, hanem játéknak.” – írta egy helyen.

A jó hangulatú – nagyszámú érdeklődő részvételével zajló – és élvezetes beszélgetés során természetesen szóba került E. P. véleménye Puskás Ferencről „Puskással szűnik meg a játék, s kezdődik a szórakoztatás korszaka.”, amelyet részletesen is elolvashatunk a könyvben.

Márton beszélt pályafutásáról, és természetesen nem volt megkerül- hető a mexikói magyar-szovjet mérkőzés, amelyet 6:0-ra elvesztettünk. Úgy, hogy előtte néhány hónappal 3:0-ra legyőztük a világbajnok brazilokat. Az akkori magyar csapat jó eséllyel utazott a világbajnokságra, és ez az eredmény máig izgatja a magyar szurkolókat. Esterházy Márton nem kertelt: véleménye szerint – bár lehettek egyéb körülmények is –, a formaidőzítésben hibázott a szakvezetés. Csak ezt a szakmai stáb nem hajlandó elismerni. Ezért elismerve az akkori szövetségi kapitány tudását, neheztel ma is rá.

Meleg szavakkal beszélt Mészöly Kálmánról, akinél bekerült a válogatottba. A beszélgetés napján volt Mészöly 80. születésnapja, amelyre ő is hivatalos volt, és egy videó üzenetben gratulálta a Szőke Sziklának, ahogy Mészölyt nevezték a világ futballista közvéleményében.

A beszélgetés során – sajátos humorával fűszerezve -, Esterházy Márton elismeréssel beszélt a magyar válogatott Európa Bajnokságon mutatott játékáról, dicsérte Rossi szövetségi kapitány munkáját. Úgy látja, a fiatal futballisták hozzáállásának változása lehet a további előrelépés záloga.

Több korabeli dokumentumot is hozott a múzeum számára és szólt arról – jelenlévő bátyja nevében is -, hogy további terveik vannak E. P. és az Esterházy család csákvári jelenlétének erősítésére.

Az est valódi fociünnep volt, feledtetve a hétköznapi gondokat e két órára, emléket állítva a futballt szerető világhírű író emlékének halála negyedik évfordulóján.