„Imádtam focizni, de a tornatanárnőm az iskolában azt mondta, rugalmas vagyok, ezért tornázni kezdtem a KSI-ben. Persze, én már akkor tudtam, hogy nem ez az én sportágam, évekig gyűrtem így magam, de nem volt semmi sikerélményem. Pár év torna után, 12 évesen szintén a KSI-ben kezdtem focizni
Tizenhat éves koromban, 1972-ben abbahagytam a labdarúgást. A KSI-ben futballoztam, alacsony termetű voltam – később indultam rohamos növekedésnek -, nem beszélve arról, hogy túl sokat kellett utazgatni az idegenbeli meccsekre, a zenével is intenzíven foglalkoztam, és a gimnáziumban is rengeteget kellett tanulnom.”
A szünet két évig, az érettségiig tartott. Akkor, 1974-ben szólt az egyik báty, a Mártonnál hat évvel idősebb Péter, a Csillaghegyi Munkás Torna Egylet centere, és a négy Esterházy fiú közül a legkisebb leigazolt a BLSZ I. osztályú együtteshez.
Csillaghegyi MTE, 1974-1975
Testvérével fantasztikus ékpárt alkottak.
„Mi voltunk Csillaghegy Dwight Yorke, Andy Cole kettőse. Péter igazi penge volt, élmény volt vele összejátszani. Szinte észrevétlenül nőttem fölé, az egyik pillanatban még felnéztem rá, aztán meg már ő volt büszke arra, hogy a bátyám.”
III. Kerületi TTVE, 1975
„Ma sem értem igazán, miért, de tizennyolc éves koromban egyik napról a másikra megtáltosodtam, olyannyira, hogy egy évre rá leszerződtetett a szomszédos mamutklub, a III. kerületi TTVE. Ott ipari mennyiségben ontottam a gólokat, az első tíz meccsemen huszonötöt rúgtam.
Akkoriban a Népsport a Kerület mérkőzéseinél az eredményen kívül csak a nézőszámot és a góllövőket közölte, és az emberek felfigyeltek arra, hogy minden meccsnél az szerepel: Esterházy 2 gól, Esterházy 3 gól, Esterházy 4 gól. Akkor aztán elindult egy busójárás a Kerület-pályára, látni akarták, hogy ki az a srác, aki ennyi gólt rúg.”
Budafoki MTE, 1975-1977
„A Budafokkal játszottunk edzőmeccset, és középhátvédet kerestek. Azt nem találtak, de én rúgtam nekik három gólt, és a budafoki vezetőedző, Mészöly Kálmán azonnal lecsapott rám.”
A Kerületből az NB II-es Budafoki MTE akarta elvinni, de az óbudaiak nem adták ki, ezért fél évet ki kellett hagynia az akkori szabályok értelmében.
„1976-ban és 1977-ben is csak három ponttal maradtunk le a feljutásról. A rossz nyelvek szerint tavasszal eladtunk néhány meccset, de ez nem igaz. A bázisszerv, a Hungarovin vezérigazgatója, Kiss László – aki egyébként csodálatos főnök volt – finoman célzott rá, hogy nem adottak az NB I-es tagság pénzügyi feltételei, így aztán nem szakadtunk meg, ennyi az egész. Az első szezonomban Mészöly Kálmán volt az edzőnk, ő vitt el a Kerületből, ahol annak idején ő is befutott. Aztán leszerződött Békéscsabára, engem meg 1977-ben elvitt a Fradi.”
Ferencvárosi TC, 1977-1979
„Egy évvel később hívott a Csepel és a Fradi, de nem a pénzt választottam, a szívemre hallgattam.”
Az Üllői úti időszak nem sikerült túl jól, két év alatt csak huszonegy meccsen játszott, és két gólig jutott.
„Túl erős volt a konkurencia a csatársorban: Pusztai Laci, Szabó Feri, Magyar Pista, Kelemen Guszti. Közben 1978-ban nyolc hónapra bevittek katonának.”
Budapesti Vasas Izzó SK, 1979-1980
„1979 nyarán elcseréltek Nagy Mihállyal az Izzóba. Orvul, mondhatnám. Éppen nyaraltam, akkor olvastam az újságban, hogy már a Vasas Izzó játékosa vagyok. Teljesen kiborultam, utólag viszont azt kell mondanom, hálás lehetek a Fradi akkori elnökének, mert jó kis csapat volt az Izzó. Akkor esett ki az NB I-ből, viszont többek között Szűcs Lajos is a csapattársam lett, aki korábban a Fradiban és a Honvédban játszott.”
Budapesti Honvéd SE, 1980 - 1984
„Az Izzóból már nem tudtam elkerülni a katonai szolgálatot, s az egri lövészszázadhoz kerültem. Óriási szerencsém volt ekkor is, mert Komoráék hívtak a Honvédhoz, így nem volt nehéz dönteni, hol tudjam le a katonai szolgálatot, a lövészárokban vagy Kispesten.”
1980 januárjában viszont eljött a nagy áttörés ideje, Esterházyra lecsapott a Honvéd.
Abban az évben nemcsak a Honvédba, hanem a válogatottba is beverekedte magát, igaz, csak öt meccsre, mert amilyen gyorsan divatba jött, olyan hirtelen ki is ment onnan.
„Paradox módon az volt a baj, hogy válogatott lettem. Túl sok volt nekem a kétfrontos helytállás, a klubomban gyengélkedni kezdtem, és kimaradtam Mészöly csapatából. Mígnem Mezey 1984-ben visszahívott, Szabadkán 2-1-re kikaptunk Jugoszláviától, majd áprilisban jött az isztambuli 6-0-s siker Törökország ellen. Két gólt rúgtam, megragadtam.”
AEK Athens, 1984 - 1986
„Viszonylag idősen, huszonnyolc évesen kerültem ki. Volt egy olyan szabály, hogy harminc év és huszonöt válogatott mérkőzés után lehetett Nyugatra igazolni. Nyilasi Tibi volt az első, én meg a második, akinél ezt a szabályt nem vették figyelembe. Valószínűleg akkor már jól jött az a kemény valuta, amit értem kaptak.”
Panathinaikos FC, 1987
„A világbajnokság előtt kétéves szerződéshosszabbítási ajánlatot kaptam az AEK-tól, én azonban elutasítottam, mert biztos voltam benne, hogy nagyot alkotunk Mexikóban a világbajnokságon, és akkor komolyabb helyről is meg fognak keresni. Ehelyett lebőgtünk, én meg két szék között a pad alá estem.”