Az Óbudai Egyetem szurkolói konferenciát tartott „Test–lélek–szellem” címmel a labdarúgó Európa-bajnokság előtt, amelynek sztárvendége a cseh Eb-győztes Antonín Panenka volt , rajta kívül Kiss László és Esterházy Márton korábbi magyar válogatott játékosok is szót kaptak, sőt, a programban sportgazdasági, sporttörténészi előadásokat is hallhattak a jelenlévők.
Panenka mellett Kiss László és Esterházy Márton korábbi válogatott játékosok, vb-résztvevők generáltak nagy érdeklődést, és ők – a cseh Eb-győztes emlékezetes tizenegyesének nyomdokain – arról beszéltek, hogy kevésszer végezhettek el büntetőket, mert őket vasasos (elsősorban Várady Béla) és honvédos (Kozma Mihály, Détári Lajos) csapattársaik ritkán engedték oda a tizenegyesponthoz… (Kiss Lászlónak franciaországi légióskodása során viszont a Montpellier-ben két évig volt lehetősége büntetőket rúgni.) Az Eb-re hangolásként aztán mindketten felidézték a legemlékezetesebb válogatott meccseiket, a világbajnokságokat, és egyéb bajnoki sztorikat.
Dénes Ferenc sportközgazdász előadásában feltette a kérdést: van-e esélye a tökéletes szabadpiaci verseny keretei között közép-európai csapatnak arra, hogy trófeát nyerjen, tehát lehet-e a 21. századnak Steauája vagy Crvena zvezdája? A lehangoló válasza elsődlegesen az, hogy nem, mégpedig azért, mert a régióban kicsi a népesség, kicsi a vásárlóerő és alacsony a mérkőzésjárásra való hajlandóság. Azonban mégis van remény: egyrészt az egyenként hiányzó versenyképességet meg lehet teremteni közösen, sőt, ez egyre inkább kényszer is – jelenleg minden lokális bajnokság 2-3 kiemelkedő együttes versenyzésére épül, s egyre szélesebb az olló a csapatok között, ezért volna létjogosultsága egy regionális bajnokságot jelentő Közép-Európai Ligának, összesen 20, országonként 1–4 csapattal. Ennek alapja így már egy 70 milliós népesség lenne, feltétele viszont egy UEFA-döntés, mégpedig az Európai Szuperliga megalakítása; csak ezután lehetnének regionális ligák. Ha mégsem elegendőek a szabadpiaci bevételek, akkor a második esély a külső forrás behozatala lehet, ennek egyik fajtája az állami beavatkozás, a másik pedig a külső, nem futballpiaci befektetők behozatala – esetükben a sportágazaton kívüli befektetéseikhez „fedősztoriként” jön a futball (ez a helyzet például a PSG, a Chelsea, vagy a Newcastle esetében). A harmadik lehetőség pedig a vegyes modell: a nem sportágazati befektetők politikailag ösztönzött futballbefektetései. „Elsülhet még a kapa!” – fejezte be reményteljesen Dénes Ferenc.
A további tartalmas programban Dénes Tamás sporttörténész előadásában a Monarchia futballtörténetét idézte fel, majd szót ejtett a két világháború közötti időszak legrangosabb nemzetközi sorozatáról, a Közép-Európai Kupáról. Szegedi Péter arról beszélt, hogy megannyi európai topcsapatnak volt magyar edzője az 1920-as években, lapunk munkatársa, Csillag Péter pedig a futball és az irodalom kapcsolatáról hozott remek példákat Zelk Zoltán, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula és Németh László műveiből. A Magyarok a Barcáért című film producere, Kocsis Tibor, illetve a Kubala-könyv szerzője, Varró Krisztián bejelentette, hogy legkésőbb 2027-re elkészül a nagy költségvetésű, Kubala László életéről szóló játékfilm.